A XI. kerületi képviselő-testület első 2014-ben megtartott ülésén napirend előtt a részvételi demokrácia hiányára és a helyi média nem megfelelő működésére hívtam fel a figyelmet.
Diaképekkel illusztrált felszólásomat azzal indítottam, hogy a kerületben központjában, a Móricz Zsigmond körtéren lévő, felújítás alatt álló Gombát körülvevő dekorációt szemlélve hatalmas emberfők látványára figyelhetnek fel az emberek.
A szokatlan méretű, némiképp a személyi kultusz világát is idéző óriási fényképek láttán egyesek talán átsiklottak azon, hogy új jelszót vetett be a XI. kerületi vezetés.
A Bikűs parki fejlesztéseket népszerűsítő kiadvány címlapja
A közpénzből közterületre kitett, nyilvánvalóan a választásokra való készülés jegyében is készült óriásfényképek közé beékelődött „Újbuda veled épül!”-jelszót más új keletű dokumentumokon, például a Bikás park újjáépítésével kapcsolatban is alkalmazzák a kerület propagandistái, bocsánat, médiaszakemberei.
A jelszóval önmagában nincs baj, hisz ez a szlogen egy igenfontos, elismerésre méltó, sokak számára vonzó eszménnyel hozható összefüggésbe, nevezetesen a részvételi demokrácia célkitűzésével.
A kerületben már voltak a lakossági részvétel irányába tett lépések: méghozzá a most éppen óriásportrékkal ékesített Gomba megújítása kapcsán tett kísérletet a vélemények kikérésére a korábbi városvezetés.
A két tervváltozat közötti választűst lehetővé tevő 2010-es szavazólap
Ugyanakkor a városfejlesztéssel kapcsolatos véleményeknek a döntéseket megelőző összegyűjtése mégsem vált gyakorlattá kerületünkben.
Ezt az állítást igazolandó több Gazdagréttel kapcsolatos példára hivatkoztam. Ezek azt bizonyítják, hogy visszatérően ugyanazzal a forgatókönyvvel találkozhatunk. A döntéshozók a lakosság megkérdezése nélkül kezdeményeznek valamilyen változást, majd a helybéliek utólag, gyakran csak véletlenül értesülnek a törekvéseikkel, elképzeléseikkel nem találkozó beruházás elfogadásának, megindulásának hírével. Ennek nyomán tiltakozómozgalom indul, főként aláírásgyűjtés formájában.
Így volt ez a még az előző ciklus idején elindított beruházással, a Gazdagrétre tervezett parkolóházzal, melynek építése miatt nagyra nőtt fák tucatjait kellett kivágni. Mint kiderült, feleslegesen, hisz részben a tiltakozásoknak is köszönhetően nem valósult meg ez a terv.
A Parkolóház miatt letarolt fák hűlt helye az egykori Cserepes iskola szomszédságában.
Baloldalt lent a meg nem valósult beruházás látványterve.
Ugyancsak itt említhetők egyes, a ciklus közepén elvérzett, a parkolási rend módosítását célzó tervek. Mint ezt a a „Gazdagréti tér zöldövezet maradjon! Mozgalom a Gazdagréti tér zöld területeiért!” c. honlapon is olvashatjuk: „2012 május 28-án véletlenül jutott tudomásunkra (sajnos sehonnan nem kaptunk erről hivatalos tájékoztatást) a Gazdagrétet érintő parkolási rend átalakításáról [szóló terv], mely jelenlegi formájában a Gazdagréti téren élőket súlyosan és hátrányosan érinti.” Hasonló volt a helyzet a lakótelep közepén elindított, a parkolás megreformálását célzó, szintén tiltakozást gerjesztő tervekkel.
Nemrégiben ugyanezt tapasztalhattuk a gazdagréti stadionépítési tervvel kapcsolatban. (Minthogy a a stadion ötletét úgy tűzte napirendre a kerület vezetése, hogy előzetesen semmiféle terv, számítás, hatástanulmány nem készült erről az akár szürrealisztikusnak is mondható ötletről, csupán a Gajárszki Áron által készített fiktív látványtervet tudtam beilleszteni a diasorba.) Hallgatóimat emlékeztettem arra, hogy a tervvel kapcsolatos képviselő-testületi határozatot követően kibontakozott tiltakozómozgalom hatására az önkormányzati vezetése végül kénytelen volt elállni a terv megvalósításától.
Fiktív látványkép a meg nem épülő stadionnal
Felszólalásom végén a következő tanulságokat vontam le: Sem a korábbi, sem a mostani ciklusban nem sikerült rendszeresen alkalmazni egy olyan tájékoztató-rendszert, amelynek révén a lakosság még a tervezés korai szakaszában értesülhetne a fejlesztési tervekről, és kifejthetné véleményeit, javaslatait. pl. fórumok, a kerületi hirdetőtáblák vagy éppen a kerületi újság révén. (Több ebbe az irányba mutató javaslatot is megfogalmazott az ellenzéki képviselők, így jómagam is, de ezeket rendre figyelmen kívül hagyták.)
E helyzetképből kiindulva tréfásan azt javasoltam, hogy a hangzatos, csak éppen valóságtartalommal nem rendelkező „Újbuda veled épül!”-jelszót cseréljék le az „Újbuda nélküled épül!” szlogenre.Majd komolyra fordítva a szót elmondtam, jobb lenne, ha sikerülne megteremteni a részvételei demokrácia érvényesüléséhez szükséges feltételeket. Végül arra hívtam fel a figyelmet, hogy egyelőre nincs sok esély, hiszen valódi fórum helyett egyre inkább propagandaeszköz a kerületi média, melynek működtetésére mind több anyagi forrást nyújt a kerületi vezetés. (A szokásos 130 millió helyett idén várhatóan már bruttó 200 millió forintból gazdálkodhat majd a Média11). Ezt példázza többek között az is, hogy újabban a kormánypárti politikusok népszerűsítésére összpontosítja a legtöbb figyelmet az Újbuda. Szavaimat illusztrálandó utolsóként azt az Újbuda december 21-i számában közölt képet vetítettem ki, melyen két sakktábla mellett egyszerre három fideszes politikus is látható.
A Gazdagréten tartott sakkversenyen a lakótelepen megválasztott önkormányzati képviselő, Király Nóra társaságában Hoffmann Tamást, az ősszel minden bizonnyal újraválasztásáért ringbe szálló polgármestert és az országgyűlési választásokon a XI. kerületben képviselőjelöltként induló Simicskó István államtitkárt láthatjuk.
Szavaimhoz a polgármester két dolgot tett hozzá. Egyfelől sérelmezte, hogy a Wembley-stadion képét montírozta képviselőtársam a Gazdagrétet ábrázoló képre, másfelől azt említette rosszallóan, hogy a körtéri dekorációból nemrégiben kivágtak fejeket. Az SZMSZ értelmében nem volt lehetőségem viszontválaszra, pedig szívesen jeleztem volna, hogy nem lévén valódi terv, csak fiktív látványterv kerülhetett a blogra. Ugyancsak elmondtam volna, hogy emberileg teljesen érthető, ha valakinek (pl. a képen szereplő személynek) rosszul esik az emberfők kivágása. Azt is hozzátettem volna, hogy semmiképp sem helyeselhetjük a politikai csatározások során alkalmazott eszközök eldurvulását. Ugyanakkor azt is látni, hogy az emberek nem tetszenek a személyi kultuszra emlékeztető megnyilvánulások.
