A legutóbbi XI. kerületi képviselő-testületi ülés elején a Dél-Budán frissen megválasztott kormánypárti országgyűlési képviselők, dr. Simicskó István és Szabolcs Attila köszönték meg választóiknak a rájuk leadott szavazatokat. Ezután a polgármester köszöntette a honatyákat, kiemelve azt, hogy milyen sok erőforrást szerzett meg a kerület számára a kormánytagként is működő dr. Simicskó István. Pár perccel ezután diaképeket kivetítve mondtam el a következőket:
„A dualizmus-kori választási kópéságokat tollára tűző Mikszáth Kálmán után szabadon a „Két választás Magyarországon és Újbudán” címet adtam napirend előtti felszólalásomnak.
.jpg)
Az Olcsó Könyvtár-sorozat 1960-ban megjelent 288. kötetének címlapja
Túl vagyunk egy újabb országgyűlési választáson. Az eddig kétharmados többséget felmutató pártszövetség újrázni tudott, hisz a parlamenti erőviszonyok nem változtak meg lényegesen. Akár gratulálni is lehetne a győztesnek, mégsem teszem ezt. A magyarázat főbb elemeit legalább 2010-ig lehet visszavezetni. Abban az évben a FIDSZ-KDNP-pártszövetség azt eltitkolva jutott jelentős parlamenti többséghez, hogy a magyarországi politikai berendezkedés gyökeres átalakítására törekszenek. Helyi szinten a titkolódzás egyebek mellett abban nyilvánult meg, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség jelöltjei, így például a velem egy választókerületben induló Kupper András nem vettek részt a helyi TV-ben rendezett vitákon. Egyébként ma már a miniszterelnök is kész tényként beszél arról, hogy újabb rendszerváltás történt Magyarországon, mondhatni suttyomban.
Egyfajta alkotmányos puccs keretében alapvetően átalakították a hazai politikai rendszert. E változások révén a kormányzati erők jármába hajtották a közszolgálati médiumokat.
Hiába is keresnénk Lomniczi Zoltánt, kitakarták...
Egyben drasztikusan csökkentették a plurális demokráciákban nagy autonómiát élvező ellenőrző szervek, hatalmi ágak önállóságát. A kormányzathoz lojális embereket állítottak a vezetői posztokra ezen intézményekben, továbbá jelentősen korlátozták egyes ilyen szervezetek jogköreit, mint például az Alkotmánybíróság.
Az ellenzéki erők bevonása nélkül hozták létre a választások új, egyenlőtlen feltételrendszerét.
Csak néhány elem a pályát lejtőssé tevő változtatások közül. Több ilyet is lehetne mondani, csak idő szűkében vagyok. A választókerületeket politikai érdekeket is követve szabták át. Kamu- és bizniszpártokat engedtek a politikai arénába, ami részint a választópolgárok megzavarását tette lehetővé, részint beszűkítette a valós politikai támogatottsággal rendelkező erők média-szereplési lehetőségeit. A külföldön élő, és nem határon túli magyar állampolgárok szavazását megnehezítették a határon túliakhoz képest. A választás médiafelületeit önkényesen beszűkítették. A miniszterelnök-jelöltek közötti vitát nem vállalták fel. Különböző hirdetési felületeket (pl. BKV-s járművein) gazdasági erőfölény alapján felvásárolták.
A trükközés eredményes volt. A kormánypárti szavazatok jelentős csökkenése és a baloldalra leadott szavazatok számának némi növekedése ellenére változatlanok maradtak a parlamenten belüli erőviszonyok.
Az országos szinten alkalmazott trükközés a kormánypártok helyi erőinek körében is követőkre talált. Ennek jegyében nem adtak választ a választás feltételeinek pártok közötti megvitatását szorgalmazó javaslatokra. A kerületi önkormányzat a korábbiaktól eltérően nem állított fel fából készült hirdetési felületeket, úgynevezett kalodákat. Nem nyílt lehetőség arra, hogy a helyi lapban az ellenzéki erők politikai hirdetéseket jelentessenek meg.
Ugyanakkor már hónapokkal a választások előtt a két újbudai választókerület fideszes jelöltjeit népszerűsítő orgánummá alakult át a helyi lap. Ugyancsak önkormányzati pénzből óriásplakát-kampányt folytattak, amely nem csak a kerületben elért eredményeket, hanem egyben a kormány a kerület három még pozícióban lévő országgyűlési képviselője közül érdekes módon egyedül az idei választásokon is induló párti jelöltet népszerűsítette. Ezen túlmenően közköltségen egyéb népszerűsítési akciók is folytak, hasonló konstrukcióban, pl. virágpalánták ingyenes osztogatása formájában. E trükkök egyikéről fénykép is készült.
Gazdagréten, lakásommal szemközt látható egy olyan plakát-együttes, melyen az újbudai eredményeket népszerűsítve dr. Simicskó István aláírása látszik.
Érdekes módon a másik két képviselő nem írta alá ezt a plakátot.
Nyilvánvalóan választási célból készült ez a népszerűsítő kampány.”
Felszólalásom után LMP-s képviselőtársam Gajárszki Áron is megerősítette szavaimat, kijelentve többek között, hogy az elmúlt három évben az Újbuda című lap alkalmatlanná vált a arra, hogy tájékoztassa a kerületi lakókat.
A ülés előtt egy interpelláció is elhangzott, amelyben Görög András, a képviselő-testületbe nemrégiben bekerült MSZP-s képviselő tette szóvá azt, hogy politikai szempontokat érvényesítve szabták át az önkormányzati választások körzethatárait. Mint mondta, a változtatások anélkül történtek meg, hogy a többi párt képviselőit bevonták volna az új határok kialakításába. (Itt jegyzem meg, hogy jó háromnegyed éve egy testületi ülés előtt a kerület jegyzője jelezte nekem, hogy a kerületben működő pártok képviselőinek bevonásával fogják átalakítani a körzethatárokat, ám utóbb egyáltalán nem kerestek meg e kérdés kapcsán.) Görög András interpellációjára nem kapott az ülésen érdemi választ. A jegyző torokfájására hivatkozva a polgármester csupán nyúlfarknyi, a történtek törvényességét hangoztató választ adott, kilátásba helyezve azt, hogy utóbb írásban válaszolják meg Görög András interpellációját. (E kérdésről egyébként bővebben is lehet olvasni:
index.hu/belfold/2014/05/05/furcsa_amobak_lettek_az_ujbudai_korzetekbol/
Az ülés egyéb történéseiről egy újabb blogbejegyzésben számolok majd be.
A képviselő-testületi munka kapcsán még az érdemel említést, hogy tegnap sms-ben értesített az Önkormányzat arról, hogy májusban elmarad a szokásos testületi ülés, ugyanakkor azt tervezik, hogy egy későbbi májusi időpontban rendkívüli ülést tartanak majd. Idén ez már másodszor fordul elő. Érdekes módon mindig az esedékes választások előtt maradnak el a rendes testületi ülések, ugyanakkor ugyanabban a hónapban rendkívüli ülést tartanak. Hogy miért is van ez így, annak nyitját talán a Szervezeti és Működési Szabályzatban kell keresni. A rendkívüli testületi üléseken ugyanis sem napirend előtt felszólalást, sem interpellációt nem lehet tartani,és képviselői kérdést sem lehet feltenni. Ily módon elejét lehet venni annak, hogy a kormánypártiak által kényesnek tartott, a választói döntéseket esetleg rossz irányba terelő dolgokról beszéljenek az ellenzéki képviselők az előterjesztések megtárgyalása előtt.
Úgy tervezem, hogy a képviselő-testület következő rendes ülése előtt egyebek mellett ezt a fajta kópéságot is szóvá teszem majd.
