Néhány napja az Erőss Gábor barátomat, párttársamat és egykori munkatársamat minden alap nélkül mocskoló, a Magyar Nemzet online változatára kitett írásról értesülve átvillant az agyamon, hátha nem csinálok valamit jól, hogy engem, noha képviselőjelölt vagyok, nem támadnak nemtelen eszközökkel. Tegnap délután a korábban bennem megfogalmazódott kósza gondolat ékes cáfolatára leltem Gazdagréten, mikor választókerületemben az egyik szórólapok elhelyezésére szolgáló ládikóból kikandikált az alábbi szórólap:
Átfutva a szórólapot, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget e kisnyomtatványnak, amelyet minden valószínűség szerint egy nem létező - vagy legalábbis az interneten nem található - szervezet, a Választópolgárok Újbudáért Egyesület, illetve egy szerkesztőként feltüntetett, ritka nevűnek éppen nem mondható személy, bizonyos Kiss István neve mögé bújva adtak ki.
Már akkor úgy gondoltam, és most is úgy látom, hogy miután a választópolgárok levélládájába bekerült többoldalas szórólapom, melyen a terjedelmi korlátok ellenére igyekeztem sokrétűen bemutatni képviselőként végzett munkámat és jövőbeli terveimet, mindenki tudni fogja, hogy teljesen megalapozatlan az a vád, miszerint "...Bajomi Iván kizárólag az országos politikáról értekezett hosszadalmasan a kerületi közgyűlésben, míg a helyi fejlesztésekhez, rendezvényekhez, eredményekhez nem tett hozzá semmit..." Ha pedig valakit nem elégítenek ki a szórólapomon olvasható információk, nyugodtan végigböngészheti a "Délbuda másképp", illetve a "Bajomi Iván blogja" című internetes oldalakon megválasztásom óta rendszeresen közreadott bejegyzéseimet, melyek képet adnak egyebek között arról, hogy a testületi üléseken mennyi Újbudát érintő kérdéshez szóltam hozzá, számtalan esetben konstruktív javaslatokat is megfogalmazva. Hogy ez nem mesebeszéd, talán az talán abból is kiderül, hogy a közelmúltban egy, a helyi sportélettel kapcsolatos előterjesztés vitájának jegyzőkönyve így tolmácsolja a fideszes polgármester, Hoffmann Tamás szavait: "dr. Bajomi Iván képviselőnél elismeri sokszor azt a tárgyilagosságot, amelyet testületi üléseken különböző témákban mutat" (Részlet az újbudai önkormányzat képviselő-testületének 2014 augusztus 28-án megtartott rendkívüli, nyilvános ülésén készült jegyzőkönyvből, 24. o.). http://www.ujbuda.hu/napirend_hatarozat.php?id=790)
Amúgy az Újbuda honlapon az összes 2010 óta megtartott testületi ülés jegyzőkönyvei olvashatók. Ha valakinek türelme van ezek tanulmányozásához, megannyi olyan részre bukkan majd a szóban forgó szövegekben, amelyek ékes cáfolatát nyújtják a mocskolódó szórólap imént idézett állításának.
Gondolom azzal a leleplezőnek szánt megfogalmazással sem érdemes bővebben foglalkozni, miszerint "Bajomi Iván az elsők között árulta el az LMP-t, hogy Gyurcsány Ferenccel és Mesterházyval dolgozhasson együtt az „összefogásban.” Elég belépni a Délbuda másképp című blogra, amelynek egyik, 2013 január 19-én kelt bejegyzésében világosan kifejtettem, miként gondolkoztam az LMP-ből történt kilépésünkről, és a PM megalakulásáról: "... semmiképpen sem lenne helyes bagatellizálni a 2010 óta történt demokrácia-rombolást, a hatalmi ágak elkülönültségének felszámolását, a jogbiztonság felszámolását, a választási rendszer önkényes, Fidesz-érdekek szerinti átszabását, akárcsak a tömegeket elszegényítő politikát, a kulturális életben, oktatásban hozott radikális intézkedéseket (az iskolaügybe való társadalmi beleszólás lehetetlenné tételét, a filmkészítés elsorvasztását, a Műcsarnok átadását, az alternatív társulatok ellehetetlenítését, a média papagáj-kommandóvá változtatását. Nem folytatom, hosszú felsorolásra lenne szükség a teljes leltár elkészítéséhez. Itt lehetne említeni a befektetők bizalmának megrendítését, amely hosszútávon csökkenti az álláskeresők gondjainak megoldását, stb. Mindez olyan rombolás, ami mindenképpen kívánatossá teszi az Orbánék ellen fellépni kívánókkal való összefogást, hasonlatosan ahhoz, ahogyan Hitler hatalomra jutása előtt is szükség lett volna az egymásra kígyót-békát kiabáló demokratikus és baloldali erők (szocdemek és kommunisták) összefogására. Sajnos ez akkor nem valósult meg. A helyzet most azért jobb, egyrészt OV nem egyenlő Hitlerrel, még ha diktatórikus irányba viszi is a dolgokat. Másrészt nem a Szocialista Pártba, illetve a DK-ba kell beolvadni, hanem egy olyan mozgalomhoz lehet önálló arculatát, kezdeményezőkészségét megőrző erőként csatlakozni, amely dinamizáló hatást válthat ki, és amelynek fellépése révén a baloldali erők megújulását, megtisztulását elősegítő megoldások elfogadtatását is reális célként tűzhetjük magunk elé. A Milla és a Szolidaritás oldalán fellépve OV rezsimjének leváltásán túl a hagyományos baloldal megújítása tekintetében is eredményeket érhetünk el." A 2012 végi elhatározásunkat ma is megalapozottnak és indokoltnak tartom, úgy vélem a magyarországi demokrácia megőrzése és egyben megújítása szempontjából feltétlenül szükséges - és árulásnak semmiképp sem minősíthető lépés - volt az akkori döntésünk. Úgy vélem, a fenti idézet azt is jól érzékelteti, számunkra nem önmagában a Gyurcsánnyal és Mesterházyval való szoros együttműködés volt a fontos, hanem az, hogy a létrehozandó baloldali szövetségi együttműködés révén váltsunk le egy demokráciaromboló rezsimet.
Természetesen a szórólapnak a polgármester-jelöltségemmel kapcsolatos állítása sem igaz. Jómagam egy percig sem kívántam jelöltetni magamat erre a pozícióra, úgy gondoltam, oktatói, kutatói munkámmal összeegyeztethetetlen lenne egy ilyen tisztség betöltése. Márpedig számos olyan könyvtervem van, amelyek megvalósítására semmiképp sem lenne lehetőség egy esetleges választási siker esetén. Egyébként alkatilag sem nagyon lennék alkalmas egy ilyen városvezetői posztra, már csak azért sem, mert túl sok és számomra túl terhes reprezentációs feladat kapcsolódik ehhez a munkakörhöz.
A szórólap többi állításával nem kívánok részletesen foglalkozni, részint azért nem, mert nem vonatkoznak közvetlenül rám, részint amiatt, hogy Bajnai Gordon már jó néhány pert nyert meg egy őt rágalmazó újsággal, illetve tévécsatornával szemben.
Egy pillanatra azonban érdemes megállni a szórólap ama állításánál, miszerint "Bajomi Iván pártja ünnepelte az „összefogást” a miniszterelnök szobrának lefejezésével." Valójában egy szintén merő rosszindulatból terjesztett városi legendáról van szó. Orbán Viktor jelképes hugarocellből készült szobrát természetesen nem lefejezték, hanem Sztálin és Szaddám Huszein valóságos szobraihoz hasonlóan ledöntötték.
Lehet hogy egyesek ízlését sértette a szobordöntés (amelynek tervéről egyébként annak idején nem tájékoztatta az akciót szervező Szolidaritás a PM vezetőit), illetve az, hogy utóbb valaki a belerúgott a szobor testéről véletlenül levált fejbe, de ez a szimbolikus akció csupán egyfajta figyelmeztetés volt azt illetően, milyen majdani sorsra juthat egy még csak kiépülőfélben lévő diktatórikus rendszer, illetve a vezérnek emelt szobor.
Mikor jeleztem barátaimnak, milyen szórólap készült rólam, volt aki egyfelől arról szólt, hogy az ilyen lejárató eszközök alkalmazása sajnos a mai magyarországi politikai kultúra része, másfelől arra biztatott, inkább annak jeleként értékeljem a szóban forgó nyomtatványt, hogy politikai tényezővé váltam. Lehet, hogy e megnyugtatónak szánt kettős válasz mindkét elemében van igazság, de mégsem szeretnék belenyugodni abba, hogy ennek így kell lennie.
Ha majd vége lesz a választásnak, átgondolom, milyen lépéseket lehet és kell tenni annak érdekében, hogy megszűnjön ez a szerintem felettébb ártalmas politikai gyakorlat, mely sokakat eltéríthet a politikai szerepvállalástól.
